A konyhában együtt szoktunk lenni, hogy miközben Borbálával eszünk, Johanna csorgathassa a nyálát és társaságban legyen, megkímélve így magunkat (és a szomszédokat) az éktelen reklamálástól. Egy ilyen alkalommal Johanna kifejezte nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy ő még csak várományosa az ebédnek, míg mi jóízűen falatozgatunk. Borbála, fontosságának teljes tudatában (sikerült már megvigasztalnia és többször is megnevettetnie a húgát) rászólt:
- "Nahanna, vájj, eszem!"
Egy másik alkalommal (az egy uzsonna volt már) ezt közölte vele, mikor nyűgösködni kezdett:
- "Nahanna! Bábábá ittan, Ana ittan, Apa dózo." (tehát, minden rendben)
Amúgy már szebben is ki tudja mondani a nevét, ha oda figyel. A "Bábábá Anna" már "Bóbája" lett. És már egyértelműen mondja és mutatja, hogy "tettő" éves. Nem pedig tíz, ahogy kb. egy hónapja közölte a csomagszállítóval és néhány kedves érdeklődővel, valamint nem mutat hármat, miközben kettőt mond. (Gyakoroltuk, na.)
