Óvoda
Ági nénit aranyba foglaljuk! Persze, csak óvatosan, nehogy baja essék. :-) Valahányszor találkozom vele, mindig agyon dicséri Borbálát. Mintha hájjal kenegetnének. (Bár, nem tudom, az milyen lehet, mert még sosem volt benne részem, de biztos jó lehet, ha már ezt mondogatják.) Annyira jól tud esni, mikor olyanokat mond, hogy:
"Nagyon aranyos kislányod van, úgy örülünk, hogy hozzánk jár!"
"Olyan szépen beszél a felnőttekkel, a gyerekek is szeretik!"
"Szépen eszik." (Úgy látszik, az óvoda a megoldás a rosszul evő gyerekeknek, hogy éhen ne haljanak.)
Az első három ismerkedős napot leszámítva, mikor csak egy-egy órát töltöttünk az udvaron, ma volt az 5.napja. A második naptól kezdve sír reggelenként, hogy nem akar ott maradni. (Ez mondjuk, elmúlik kb. fél perc alatt, de azért nem kellemes egyikünknek sem.) Ma volt az első nap, hogy Ági néni fogadta reggel az oviban. Már pityergett, de Ági néni úgy elvarázsolta, hogy elfelejtette folytatni. Ma nem síró gyereket kellett ott hagynom, amiért nagyon hálás vagyok!!!
-
Bizonyosság
Ha Borbálától kérdezem:
- Biztos?
- Biztosz!
Ha Johannától kérdezem:
- Bizti?
- Bicci!
Cukik!!!
Éjszaka
Újra eljött az az idő, ami anyaságom előtt volt jellemző rám, hogy hajnalban (azelőtt 3-kor, manapság fáradtság függő) felébredek (kimegyek WC-re), aztán nem bírok vissza aludni. Elszenvedek így 1-1,5 órákat naponta, mire újra el tudok aludni. Elkezd járni az agyam és nem tudom leállítani. Már azon is gondolkodtam, hogy hogyan tudnám ezt az időt hasznosítani, ha már úgyis fent vagyok. Egyszerűen csak kattognak azok a fogaskerekek és én nem bírok velük. Lehet, hogy agyműködésgátlót kéne szednem??? :D
