Bízva abban, hogy lesz még több ilyen bejegyzés is, már rögtön számoztam is. :-)
1. Esti (v. reggeli?) kakaóját itta, mikor elhangzott:
- Nem szejetem hideget, azt szejetem, ha mejeg.
2. Ha valamelyikünk telefonál, miután letettük, érdeklődik:
- Ki vót?
- X. Y.
- Jön?
3. A bolt mellett, ahova járunk, egy házaspár szokott némi ruhát, háztartási textíliát árulni. Mikor este mentek haza, a néni előre ment, míg a férje beszélgetett még. Borbála meglátta, hogy egyedül van és nem értette:
- Hú van bácija?
4. Egy másik alkalommal csak a férfi volt kint árulni, mire Borbála:
- Hú van báci nénije?
5. Az apjuk lerakta Johannát a nagy ágyra és kiment valamiért a szobába. Borbála rákiáltott:
- Apa! Deje vissza Nahannához! Le eszik! Mit tépzejsz?!
6. Almádiban voltunk a kilencessel, miután feloszlott a társaság, még vissza mentünk Tatihoz. Mondtuk Borbálának:
- Borbála! Megyünk Tatihoz, aztán haza.
- Mit eszem ott? (A kardinális kérdés :D)
7. Lehúzom a kocsiban az ablakot:
- Fázik hajam!
8. Megyünk az alsó rakparton:
- Hol van dugó?
- Milyen dugó? Le akarod ereszteni a Dunát?
- Igen!
9. Biztosítja a húgát arról, hogy neki milyen fontos:
- Fidejek jád, Nahanna.
10. Kint elkezdett esni az eső, Oli és Borbála ott állt az erkélyajtóban, hogy kinézzen.
- Cöpög efő, Apa, ne nézz oda!
11. Idétlenkedett az ágyon és hiába szóltam rá, oda se bagózott. Rákiáltottam:
- Borbála, térj már észhez!
Sírva válaszolt:
- Nem mejek észhez, ide jöttem Anájoz, Apájoz!
12. Építkezés mellett mentek el apjával, ahol egy munkás ült, várta a többieket a munkanap reggelén. Borbála fennhangon megjegyezte:
- Nem akaj dógozni báci.
13. Almádiban akart följönni a kertből és a terasz előtt akadályba ütközött (volt vagy két lépcsőfok a szintkülönbség, ami alapvetően nem okoz neki problémát, csak most valami nyűgje volt). Egyik lábával fellépett az első lépcsőfokra, az egyik kezével támaszkodott a földön, a másikkal az apja felé nyúlt:
- Apa szeícc!
Mivel Oli tudta, hogy csak hiszti az egész, tovább ment és bent neki állt Borbála reggeli maradékának, hogy megeszi. Erre Borbála fölrohant, elrángatta az apját, hogy az még kell neki és mikor látta, hogy már biztonságban van az elemózsia, vissza szaladt a lépcsőre, felvette az előző szerencsétlenkedő pózt és folytatta ott, ahol abba hagyta:
- Apa szeícc!!
