Tündérpalota

 Sikeresen túléltük az ebédet és lefeküdtek a lányok. Kisebb győzködés után el is aludtak. Ekkor nézek szét. Az előszobában két rágóka van elszórva. (Nahát, pedig idáig azért nem szokott elérni a megállíthatatlan játék rengeteg!). Rögtön a szobaajtóban egy pucér baba. A ruháit már nem is keresem, úgysem tűrik meg rajta. De Johanna olyan szeretettel tudja simogatni a hátát, miközben ölelgeti, ahogyan én szoktam nekik. Aztán mellette egy pelenkás zacskó. Azt hiszem, ezt én hagytam el, ők csak terítették. A ruhaszárító tetején egy formaválogató fajáték. Ezt meg hogy rakta oda föl??? Ja, felállt a kanapéra, persze! Ezért van annyira lecsúszva róla a takaró. Ott szoktak bulizni, miközben a kislámpa kapcsolóját vadászva rángatják a zsinórt. Az ablakpárkányon a vadi új WC kefénk pihen, még bolti csomagolásban. Biztosan meg kellett menteni Johanna elől, aki nem ér még fel odáig. Pedig micsoda vehemenciával hurcolta maga után délelőtt! Azt hiszem, nekem is le kellene dőlnöm. Aludni már nem tudok, de azért oda bújok a kanapéra, magamra húzom az ott heverő hordozókendőt és onnan nézem a furcsa csendéletet.